"Lózsefvárosi" anzix

Fotó: Ismeretlen: A Kecskeméti utca a Kálvin tér felől fotózva, 1844 körül, 7,8x9,7 cm © Albertina A pillanatnyilag a legrégebbi fennmaradt pesti (pesti oldali) fényképet tíz évvel ezelőtt, 2006 végén mutatták be a bécsi Albertinában az Egy új kor ősnyomtatványai. A dagerrotípia úttörői Ausztriában 1839–1850 című kiállításon. A tárlat egyik kurátora, dr. Monika Faber leltárkönyvi összefüggésekre és restaurátori szakvéleményre alapozva 1844 körülre datálta a képet. Egyfelől feltételezte ennek és két másik magyarországi dagerrotípiának – az egyikről biztosan tudható, hogy 1844. márciusában készült – a közös szerzőségét, másfelől a bal felső szélen látható ötvösjegy szerint a rézlemez a bécsi Franz Machts gyártmánya, aki ekkoriban forgalmazta termékeit Bécsben és Pesten. A helytörténeti adatok is valószínűsítik, hogy a kép nem készülhetett 1842 előtt, mivel az azon látható, Gyarmathy feliratú épület Gyarmathy György fűszer- és borkereskedését jelöli – az üzlettulajdonos neve pedig

Az árdrágító hentes Két hónapi elzárásra ítélték az árdrágító hentes-városatyát. A két hónap tetejébe még ezer korona pénzbüntetést is kapott Zeidl Venczel úr. Ezt az ezer koronát aligha bánja a csehből lett magyar bizottsági tag úr, hiszen a makszimális áron felüli árakból futotta volna több ezer koronára is. A jól meghízott hentesmesterek nem voltak a háború előtt sem szimpatikus jelenségek, mert már akkor is jobban értették a közönség bőrének lenyuzását, mint a disznóét és ugyancsak jó gyakorlóórákat vettek az áremelésekből, a háború alatt azután éppen a jó gyakorlat alapján olyan rekordokat értek el ezek a tekintetes áremelők urak, hogy a franczia forradalom alatt müködött uzsorások elszégyelhetnék magukat. Zeidl Venczel urat sulyosan elítélték, mert pechje volt és feljelentették, ha azonban a rendőrhatóságok több gyakorlatos érzékkel nyomoznának a kereskedelmi piaczon, észrevennék, milyen bő a termés az olyan gyümölcsből, amilyennek a cseh-magyar Zeidl úr mut

Peszeky István, VIII, Vas-u. 5.. - Fehérneműtisztító - (Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1907-1908) forrás:Leltári szám 081225 Cím [Peszeky István gőzmosodájának alkalmazottai] [Fénykép] / Klein A. [felv.] Típus Fotó Leírás Technikai adatok: fotó : poz., zselatinos ezüst, monokróm ; 22x28 cm, (teljes méret: 29x36 cm) A címet a feldolgozó adta Előnyomott díszkeretes parirra ragasztva, melyen a szerző rövidítve Dátum [1900-as évek] Hely Budapest Budapest Minarik Ede kortása (Három címe is volt e tisztes mosodásnak - VIII, Népszínház-u. 24 - Aggteleki utca 5. (Kiss József utca ) és a Vas utca 5. Sajnos a képhez nem volt írva cím, hát rákerestem, és az első találatba bele is futottam... aztán találtam még kettőt. Szerintem a Vas utcai cím a helyes ( Czím - és lakásjegyzék - fehérneműtisztítók) ez után a gugli kép alapján. Ha ti is így gondoljátok, javítom az eredeti poszton a címet.      Vas utca 5. Peszeky István, VIII, Népszínház-u. 24. - Fehérneműtisztít

(...) ... Utána pár évre rá kinézte magának a 8. kerületben a Práter utcában azt a kocsmát, amit aztán 1928-ban nyitott meg, és egészen a haláláig azt vezette. Az első lakásuk ott volt, ahol a kocsmája, úgy ahogy később a Práter utcában is. A Práter utca 29-ben volt tehát a híres Goldgruber kocsma. Este 10 óráig volt nyitva, vasárnap kivételével minden nap. A zsidósága miatt apám csak akkor zárt be, mikor nagyünnepek voltak. Például Újév, Jom Kippur. Hanukkakor nem zárt be,  húsvétkor [Pészah] igen. Nem zsidó vendégkör volt, mert ezen a Práter utcai környéken inkább kishivatalnokok laktak és dolgoztak. Enni itt nem lehetett, csak pogácsa volt, meg pacsni, amit apám a pékségből hozott. Anyám segített a kocsmában apámnak, ő a kasszában volt. Apám nagyon szigorú volt, a kocsmában nem lehetett lerészegedni. Részeg embert be sem engedett a kocsmába. A környéken ő híres volt szigorúságáról. Nagyon szerette a borokat, és értett is hozzá. Volt Kispesten egy pincéje. Mindig megvett egy egész sz

Bisztránszky József húsfüstöldéje, Budapest. 8. kerület. Aggtelek (ma Kiss József) utca 9. [Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1916 - Bisztránszky József, hentes m., VIII, Aggteleki u. 11.] - Iparengedélyek: Bisztránszky József, VIII. , Aggteleki-u. 7. sz., vendéglő és kávéház] Rövid életrajz: Bisztranszky József, hentes és mészáros m., Aradi u. 28. Szül. 1867-ben Gyúró községben. A céhrendszer alatt szabadult fel 1883-ban, dolg ozott az ország nagyobb városaiban. Üzletét 1900-ban alapította. Az iparos társadalom egyik legtevékenyebb tagja. Megalapítója és elnöke a Húsiparosok Orsz. Szövetségének, Ipt. elüljáró, tanonc vizsg. biz. tag stb. Tekintélyes, a közügyekért harcoló iparosok közé tartozik. A háborúban mint tizedes szolgált. Neje: Laczi Eszter. források: 1914. junius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA - FSZK - Hungaricana - A magyar ipar almanachja Cím: [Bisztránszky József húsfüstöldéje] [Fénykép] Dátum: [1912] Terjedelem: fotó : poz., képeslap, monokróm ; 11x8 cm, (teljes méret: 14

A hangszerjavító, Schneider István hangszerkészítő mester, Budapest VIII. Koltói A. 20. (Schneider István hangszerkészítő boltja 1974-ben nyílt meg, ezen az 1989-es fotón még talán működik. "Hogyan lehetett a kis Tonynak olyan gitárja, aminek a gazdag külföldiek  is csodájára jártak? És ezt miért említi ilyen büszkeséggel? Édesapja készí tette neki. Láttam a műhely galériájának falán a faformát, amire a gitár  testét szerkesztette a mester, még tán meg is simítottam diszkréten, kabal ából – ki tudja? egyszer messzire utazom, akkor majd jó emlék lesz egy  régi gitár makettje. A műhely már évek óta nincs, a szoba kávézó, sosem láttam nyitva. Benn a néma csönd feketekávé. A magyar húroshangszer-készítők tehetségesek. A Kálmán utcai mű helyben cremonai elismerő oklevél függött Liszt Ferenc fekete papír – fizionotr ász – árnyképe mellett. Megismertem más hangszerkészítőket is az  évek során – a bozontos szemöldökű Bittermann Ödön bácsinál készíttettem  egy grafikus barátom