Schneider István, hangszerkészítő mester
 |
| A hangszerjavító, Schneider István hangszerkészítő mester, Budapest VIII. Koltói A. 20. (Schneider István hangszerkészítő boltja 1974-ben nyílt meg, ezen az 1989-es fotón még talán működik. |
"Hogyan lehetett a kis Tonynak olyan gitárja, aminek a gazdag külföldiek is csodájára jártak? És ezt miért említi ilyen büszkeséggel? Édesapja készítette neki. Láttam a műhely galériájának falán a faformát, amire a gitár testét szerkesztette a mester, még tán meg is simítottam diszkréten, kabalából – ki tudja? egyszer messzire utazom, akkor majd jó emlék lesz egy régi gitár makettje. A műhely már évek óta nincs, a szoba kávézó, sosem
láttam nyitva. Benn a néma csönd feketekávé.
A magyar húroshangszer-készítők tehetségesek. A Kálmán utcai műhelyben cremonai elismerő oklevél függött Liszt Ferenc fekete papír – fizionotrász – árnyképe mellett. Megismertem más hangszerkészítőket is az évek során – a bozontos szemöldökű Bittermann Ödön bácsinál készíttettem egy grafikus barátom első gitárját, Sáránszky mesternél is jártam – ő volt a vizsgabizottság elnöke –, elegáns műhely a Liszt Ferenc téren, maratott üveg angyal hegedül az ajtón, pár lépcső magasában.
Sáránszkynál vizsgázott a Koltói Anna utcai mester, Schneider István is, ő szegényebb környéken élt – a barátom volt, meg-megittunk egy-két korsó sört a sarki kocsmában. A legvarázslatosabb lányt az ő műhelyének homályában láttam, világított a szeme a sötétben. Fura fények derengtek egész délután – beborult, mire odaértem –, a borszeszégő kékes lángocskája mögött sötétszürke volt a kinti égbolt, leültem a denaturáltszesz-szagban, félóra múlva vettem észre a lányt, a sarokba kuporodott macskát –
sötét volt, vékony, bűvöletes.
– Nagybőgők, érted? főleg nagybőgők – mondta maga elé Pista, a sötét sarokban ültem, éreztem, családtag vagyok, hátrafelé beszél hozzám. Nem félt tőlem, nem kellett látnia. – Nagybőgők, öreg, az megy errefelé. De messzebbről is idejönnek az ilyesmivel. No nem. Nem CSAK nagybőgők, hanem hegedűk is. Látod ezt? Tudod-e, ez mi? Hát ez az Eötvös Péter heged űje, ez az, amit a legvégén előhúz, amikor a gonosz, dagi bohóc már
elvette szegénynek minden nagyobb hangszerét, akkor ezt húzza elő a kabátja alól, és akkor mondja utoljára, hogy VAN MÁÁÁÁÁSIK! Ez után a kicsi hegedű után, amit fogsz, ez után mondta mindig az Eötvös, hogy VAAAAN MÁÁÁÁSIK! Ez után mondta mindig utoljára. De, ha jól emlékszem, ezt már nem vették el tőle, nem tudom, akkor mit csinált volna. Na, ezt én javítottam meg neki, szegénynek, mert elrepedt, és elszakadt
a húrja, és a bohóc ott állt volna a színpadon tehetetlenül. Nem volt mit tenni, villámgyorsan összeraktam a hegedűt, ma jön érte, a következő előadáson már ezt teszi a kabátja alá megint. Addig pöcögtess rajta, amíg lehet, soha többé a kezedbe nem foghatod az Eötvös Péter legkisebb hegedűjét, ami a jó bohóc legféltettebb kincse. Ezt a hegedűt
védi az élete árán is a gonosz dagitól. Ezért állja ki azt a sok verést, a gáncsol másokat, barackokat, évtizedeken át. Nagyon vigyázz rá. Ilyesmiket beszélt István, akire nem vigyázott senki."
részlet: Lábass Endre Vándorparadicsom - http://mek.oszk.hu/05200/05275/
SCHNEIDER ISTVÁN
1943-ban született Várpalotán. .
1960-ban betanított munkásként kezdett dolgozni a budapesti HANGSZÖV-ben. Közben Gruber Jánostól rézfúvós hangszerkészítést tanult.
1965-ben rézfúvós hangszerészként szakmunkásvizsgázott. .
1969-től a József körúti HANGSZÖV tagja lett (1970-től KOZMOSZ Ipari Szövetkezet
1972-ben vonóshangszer-készítő mestervizsgát tett Sáránszky Pál műhelyében.
1974-ben nyitotta meg saját műhelyét, ahol már csak vonós-pengetős hangszerekkel foglalkozott. Vonókat is készített.
Bővebben, itt: http://budapesterblog.blogspot.hu/2017/03/egy-sikeres-varosrehabilitacio-eredmenye.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése