A beszállító húsdrágító, avagy Az „Illés utcai csata” - Zeidl Vencel hentesmester
Az árdrágító hentes
Két hónapi
elzárásra ítélték az árdrágító hentes-városatyát. A két hónap tetejébe még ezer
korona pénzbüntetést is kapott Zeidl Venczel úr. Ezt az ezer koronát aligha
bánja a csehből lett magyar bizottsági tag úr, hiszen a makszimális áron felüli
árakból futotta volna több ezer koronára is.
A jól
meghízott hentesmesterek nem voltak a háború előtt sem szimpatikus jelenségek,
mert már akkor is jobban értették a közönség bőrének lenyuzását, mint a
disznóét és ugyancsak jó gyakorlóórákat vettek az áremelésekből, a háború alatt
azután éppen a jó gyakorlat alapján olyan rekordokat értek el ezek a tekintetes
áremelők urak, hogy a franczia forradalom alatt müködött uzsorások
elszégyelhetnék magukat.
Zeidl
Venczel urat sulyosan elítélték, mert pechje volt és feljelentették, ha azonban
a rendőrhatóságok több gyakorlatos érzékkel nyomoznának a kereskedelmi piaczon,
észrevennék, milyen bő a termés az olyan gyümölcsből, amilyennek a cseh-magyar
Zeidl úr mutatkozott.
1916 | Október
forrás: http://www.huszadikszazad.hu/1916-oktober/bulvar/az-ardragito-hentes
Az „Illés utcai csata” – nők a hentesbolt ellen
Az I. világháború sokat tett a nők emancipációjáért, mindenekelőtt azzal, hogy kikényszerítette a nők tömeges munkába állítását, amelynek eredményeképpen a nőkre egyenlő(bb) félként tekint(het)ett a társadalom. Igaz, a nők történelemformáló ereje már korábban is fel-felbukkant egy-egy epizód erejéig. A leghíresebb talán az 1789. október 5-i asszonyok menete volt, amikor a Párizsból a versailles-i királyi udvarhoz vonuló tömeg azt követelte, hogy a király, aki a forradalom addigi eredményeinek visszavonását szerette volna elérni, költözzön Párizsba és enyhítse az ott kialakult élelmiszerhiányt.
Az 1916. szeptember 4-i „Illés utcai csata” ugyan nem vonult be a történelemkönyvekbe, ahogy a feldühödött, zömében nőkből álló tömeg sem masírozott sem Bécsig, sem a budai várig, megelégedett egy józsefvárosi hentesüzem és –üzlet szétverésével. Mindez az Illés utca és a Práter utca találkozásánál történt, ott, ahol ma Zeidl Vencel hentesmester húsüzeme helyett egy felszíni parkoló várja a vendégeket.
A szemtanúk beszámolói szerint a rendbontást egy katona megalázása idézte elő. Igaz, erre a húsbolt ajtaján belül és kívül várakozó, akciós töpörtyűre gyűlő asszonyok eltérően emlékeztek, hiszen azon szerencsések, akik már bejutottak az árusítás helyszínére, azt is láthatták, ahogy a kitessékelt katona megpróbált eltulajdonítani egy rúd krakkói felvágottat, mire az egyik bolti segéd kihajította az üzletből. A kint várakozók viszont csak azt látták, hogy egy – nyilván hozzátartozóikhoz hasonlóan a fronton szolgált, sőt ott többször megsebesült – hazafit méltatlanul bántalmaztak. Esetleg abbéli félelmeiket fokozta, hogy nem jutnak akciós sült bőrkéhez. A tüntetés kődobálásba fordult, majd az üzletbe is betörtek és szétverték a berendezést. Az Est az akciós töpörtyű sorsáról nem számolt be.
Az esemény a rendőrséget is váratlanul érte, hasonló rendbontásra a világháború alatt még nemigen került sor, pláne olyanra, ahol – sokszoros túlerőben lévő – női tüntetőket kellett volna szétverni. Az Est szerint a tömeg hamar több ezres fősre duzzadt, ami talán túlzás, de az mindenesetre hihetőnek tűnik, hogy a lovasrendőrök visszafogottan igyekeztek fellépni a sokasággal szemben, így a kardlapozás elmaradt. Végül este 10 után ért véget a délután kezdődött felfordulás.
Az eset leginkább arra világít rá, hogy bő két évvel a harcok megindulása után, a növekvő terhek, anyagi és emberveszteségek, a megélhetési költségek növekedése, az áruhiány közepette a hátország türelme kezdett fogyni. Egyetlen szikra is képes volt – ekkor természetesen még korlátozott hatókörű – robbanást előidézni. A tömeg dühe éppenséggel egy olyan vállalkozón csattant, akiről feltételezhették, hogy haszonélvezője a háborús helyzetnek, márpedig a hentes kisebb gazdagodása vélhetően jobban fájt, mint egy katonai beszállító távoli, megfoghatatlan gyarapodása. Így feltételezhető, hogy az asszonyok sem csupán a katona becsületéért, hanem a drágaság miatti dühtől fűtve estek neki a hentesüzletnek, amelynek jómódú tulajdonosa tagja volt a helyi képviselőtestületnek is.
Zeidl Vencel és munkatársai természetesen túlélték a háborút, ám 1916 októberében a cseh származású hentesmestert árdrágítás miatt két hónapi elzárásra ítélték és 1000 korona pénzbírság megfizetésére kötelezték. Mindez nem jelentette egy karrier végét, húsipari részvénytársasága a két világháború között is eredményesen üzemelt.
Az 1916. szeptember 4-i „Illés utcai csata” ugyan nem vonult be a történelemkönyvekbe, ahogy a feldühödött, zömében nőkből álló tömeg sem masírozott sem Bécsig, sem a budai várig, megelégedett egy józsefvárosi hentesüzem és –üzlet szétverésével. Mindez az Illés utca és a Práter utca találkozásánál történt, ott, ahol ma Zeidl Vencel hentesmester húsüzeme helyett egy felszíni parkoló várja a vendégeket.
A szemtanúk beszámolói szerint a rendbontást egy katona megalázása idézte elő. Igaz, erre a húsbolt ajtaján belül és kívül várakozó, akciós töpörtyűre gyűlő asszonyok eltérően emlékeztek, hiszen azon szerencsések, akik már bejutottak az árusítás helyszínére, azt is láthatták, ahogy a kitessékelt katona megpróbált eltulajdonítani egy rúd krakkói felvágottat, mire az egyik bolti segéd kihajította az üzletből. A kint várakozók viszont csak azt látták, hogy egy – nyilván hozzátartozóikhoz hasonlóan a fronton szolgált, sőt ott többször megsebesült – hazafit méltatlanul bántalmaztak. Esetleg abbéli félelmeiket fokozta, hogy nem jutnak akciós sült bőrkéhez. A tüntetés kődobálásba fordult, majd az üzletbe is betörtek és szétverték a berendezést. Az Est az akciós töpörtyű sorsáról nem számolt be.
Az esemény a rendőrséget is váratlanul érte, hasonló rendbontásra a világháború alatt még nemigen került sor, pláne olyanra, ahol – sokszoros túlerőben lévő – női tüntetőket kellett volna szétverni. Az Est szerint a tömeg hamar több ezres fősre duzzadt, ami talán túlzás, de az mindenesetre hihetőnek tűnik, hogy a lovasrendőrök visszafogottan igyekeztek fellépni a sokasággal szemben, így a kardlapozás elmaradt. Végül este 10 után ért véget a délután kezdődött felfordulás.
Az eset leginkább arra világít rá, hogy bő két évvel a harcok megindulása után, a növekvő terhek, anyagi és emberveszteségek, a megélhetési költségek növekedése, az áruhiány közepette a hátország türelme kezdett fogyni. Egyetlen szikra is képes volt – ekkor természetesen még korlátozott hatókörű – robbanást előidézni. A tömeg dühe éppenséggel egy olyan vállalkozón csattant, akiről feltételezhették, hogy haszonélvezője a háborús helyzetnek, márpedig a hentes kisebb gazdagodása vélhetően jobban fájt, mint egy katonai beszállító távoli, megfoghatatlan gyarapodása. Így feltételezhető, hogy az asszonyok sem csupán a katona becsületéért, hanem a drágaság miatti dühtől fűtve estek neki a hentesüzletnek, amelynek jómódú tulajdonosa tagja volt a helyi képviselőtestületnek is.
Zeidl Vencel és munkatársai természetesen túlélték a háborút, ám 1916 októberében a cseh származású hentesmestert árdrágítás miatt két hónapi elzárásra ítélték és 1000 korona pénzbírság megfizetésére kötelezték. Mindez nem jelentette egy karrier végét, húsipari részvénytársasága a két világháború között is eredményesen üzemelt.
Felhasznált irodalom:
Megostromolták egy nagy hentes üzletét = Az Est, 1916. szeptember 5.
Megostromolták egy nagy hentes üzletét = Az Est, 1916. szeptember 5.
Készítette: Takács Róbert
forrás: http://elsovh.hu/az-illes-utcai-csata-nok-a-hentesbolt-ellen/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése